Oldalak

2010. szeptember 24., péntek

Skarlátarcú majom vagy Uakari (Cacajao calvus)

Szép napot mindenkinek!
Mai állatunk a piros arc mögött megbúvó uakari, vagy másnéven skarlátarcú majom. Mikor keresgéltem róla információkat, rábukkantam erre az elég kimerítő írásra, és nem átallottam most ezt teljes egészében bemásolni ide Nektek. Ebből megtudhatjuk mennyire különleges állatról is van szó, és hogy méltán foglalja el ő is helyét blogunk egyik kiálló ágán :)...
(A cikk a geo.hu-ról származik)
egy videó Őkelméről:
http://www.youtube.com/watch?v=U109SFtGFz4
"Egy pillanatra egy fej sziluettje tűnik fel a pálma tövében elterülő tócsa zavaros vízében. Christoph Knogge főemlőskutató és asszisztense már napok óta térdig gázol az ingoványban. Tekintetükkel rendszerint a fák lombkoronáját fürkészik, kutatási témájuk után kutatva. Knogge és Nestor Aspajoinazon azon törik magukat, hogy felfedezzék, hol fognak először felbukkanni. Arra a jó hét méteres óriáskígyóra figyeljenek, amelyik beásta magát az iszapba, vagy inkább a pálmalegyezőket kutassák a tekintetükkel? A latyakba teljesen alámerült, elszáradt pálmalegyezőkkel fedett anakonda szemmel láthatóan más zsákmányra várakozik, nem az emberre.

Az akár 30 méteresre megnövő aguaje pálmák (Maurititia felxuosa) egyike alatt időző kígyónak csak várnia kell. A pálmák piros, pikkelyes, földre hulló csonthéjas termése, amelynek összsúlya akár a 200 kilogrammot is elérheti, odavonzza a környék rágcsálóit, és patás állatait.
A kutatók tovább keresik „majmaikat”. Egy különös vihogás hatol át a lombok közül. Kisvártatva ragyogó piros fejű lények tűnnek fel a levelek között, néhányuk vastag dudort visel kopasz homlokukon. A szőrtelen arcuk sovány, összezsugorodott emberfejekhez hasonlítanak.
Megannyi színes, groteszk halálfej. A lipcsei természetkutató Helmholtz Zentrumból érkezett Christoph Knogge ismeretei szerint azonban ezek a ragyogó, narancsszínű fejszőrzettel ellátott élőlények makkegészségesek. Christoph Knogge bizonyára a Föld legkülönlegesebb majomfajainak egyikének, a vörös uakarinak, a szociális életét kutatja a Lago Preto rezervátumban.
A tudomány ezt a különös, mintegy macska nagyságú, Cacajao calvus ucayalii nevű főemlősét a törpefarkú majmokhoz sorolja. A vörös uakarik csak egy igen kis területen fordulnak elő az Amazonas, a Rio Ucayali és a Rio Yavarí között, Peru és Brazília határán. Csak keveset tudunk róluk, többek között az sem ismeretes, hogy az uakari és a cacajao fogalmak egyáltalán mit is jelentenek. Mindkét kifejezés ugyanis indián népek olyan dialektusából származik, amelyek már rég eltűntek. Vajon ezek a nevek is a majmok extravagáns kinézetére utaltak, ahogy ez később sok más nyelv esetében megtörtént?
Brazíliában „macaco inglês”-nek, azaz „angol majomnak” nevezik őket, mert arcszínűk a korábbi idők excentrikus, gint fogyasztó kaucsukbáróira emlékeztethettek, vagy az első nyugati felfedezőkre, akiknek bőre a perzselő dél-amerikai napon azonnal leégett. A német nyelvben az uakarit „skarlátarcúnak” hívják. A spanyol misszionáriusok meg se kíséreltek egy kedvesebb elnevezést találni, hanem rögtön „csúnya majmoknak” nevezték el őket.
A vörös uakari szokatlan kinézete rejtély a főemlőskutatók számára. Néhány dél-amerikai majomfajnak, például a gyapjas majmoknak és a szálkás szőrű pókmajmoknak, kapaszkodófarkuk van, amit mászásnál „ötödik végtagként” használnak, és az erdő legfelső lombkoronaszintjében kiegészítő támasztékként szolgál.
A fákon élő vörös uakarinak miért van azonban csonknak tűnő farka? Miért visel ragyogó naracsvörös bundát, amivel kitűnik a növényzet zöld színe közül, és éppenséggel nem teszi az állatot az álcázás mesterévé? Miért van ilyen élénk színű arcuk?


A különös majmok kutatásának súlypontja az Amazonas egyik kevéssé benépesített területére, a „Lago Preto Conservation Concession” nevű védett területre helyeződik. Elterjedési területük nagy részén a vörös uakari már ritka, mivel az ember táplálékként vadászik rá, és mert élőhelyük az erdők irtásával egyre erőteljesebben csökken. Az illegális vadászok és favágók azonban csak ritkán keresik fel a távoli Lago Preto területét. Ez az oka, hogy itt jelenleg mintegy 500 „skarlátarcú” él, az ismert populációk egyik legnagyobbja. A védett területen a halálfejes makik mellett ők a leggyakoribbak a 13 itt előforduló majomfaj közül. A Lago Pretotól felfelé a folyás mentén élő matse indiánok körében a majmok iránt érzett undorból a majmokra nézve pozitív hatású babona alakult ki. Az indiánok rettegnek gyermekeik szépségéért. Úgy tartják ugyanis, hogy a csecsemő az uakarikhoz hasonló csúnya, vörös arccal jön a világra, ha a várandós asszony terhessége alatt egy majom húsából eszik. Így védelmezi álarcszerű arcuk a Föld ezen a területén élő legfurcsább majmát a nagy vadászattól.
Mialatt az uakarik elterjedési területük más részein nagy területeket keresztül-kasul bevándorolnak, addig a Lago Preto területén az egész életüket szinte egy alig 120 négyzetkilométeres rezervátumban töltik el. Ez a Kent Egyetemen dolgozó Mark Bowler főemlőskutató vizsgálatainak egyik eredménye. Bowler három éven keresztül gyűjtött ökológiai adatokat a szabadon élő uakarikról. A vizsgált területen három kellően egymáshoz közel fekvő erdőtípusban a majmok minden évszakban hozzájutottak az általuk kedvelt táplálékokhoz. A száraz- és az esős időszak közötti átmeneti időben a majmok a dimbes-dombos Terra-Firma felföldet keresték fel táplálék után kutatva. A Rio Javarí 4-6 hónapig olyan mértékben árasztja el vízével az ártéri erdőket, hogy a fák több méteres vízben állnak. Ezek a fák az esős időszakban érlelnek a majmok számára ehető gyümölcsöket. A száraz időszakban pedig az aguaje pálmamocsarak biztosítják a legfontosabb táplálékforrást a vörös uakariknak. Richard Bodmer főemlőskutató, aki 1990 óta rendszeresen felkeresi a Lago Pretót úgy véli, hogy a „skarlátarcúak” narancsos szőrzete a piros színű pálmagyümölcsökkel van összefüggésben.
A nyitott pálmamocsarakban az uakarik sokkal védtelenebbek, mint az ártéri- vagy a magas területeken elterülő erdők sűrű lombkoronájában. Ha egy-egy gyümölcs megszerzése érdekében fejjel lefelé lógnak a nagy termésfürtök között, a pálmalegyezők alig nyújtanak számukra fedezéket. A levegőből támadó legveszélyesebb ellenségük a hárpia (Harpia harpyja). Ezt a nagy, masszív felépítésű ragadozó madárfajt a majmok könnyedén felfedezik a levegőben. Ennek ellenére a hárpiák fürge manővereiknek köszönhetően sikeresen ragadják el áldozataikat a koronaszintből. Bodmer véleménye szerint azonban a majmok szőrzetének és a gyümölcsök színének köszönhetően egy vörös uakarit az aguaje gyümölcsfürtjén lógva csak nehezen lehet felfedezni. A vörös majmok közeli rokonánál, a fehér uakarival szemben a pálmáknak nincs ilyen nagy jelentősége, mivel ezen az elterjedési területen nem túl sűrűn bukkannak fel. Ezért számukra a vörös szőrzet nem járna előnnyel.
Bodmer szerint a vörös uakarik csonka farka is a hárpiák elleni stratégia része. A hárpiák támadáskor rendszerint zsákmányuk legérzékenyebb testrészét ragadják meg, azaz a fejüket. Amikor azonban az uakari egy ágon fejjel lefelé lóg, és a szőrzete bikaszerű koponyájára és csonka farkára hullik, csak nehezen ismerhető fel, hogy melyik testrész tartozik az állat elejéhez, és melyik hátuljához.
„Aki már látott vörös uakarit egy aguaje gyümölcsfürtjén, annak rögtön érthetővé válik, mire gondolt Bodmer” – véli Christoph Knogge. Kollégája, Mark Bowler azonban nincs meggyőződve Bodmer elméletének helyessége felől. Véleménye szerint az uakarik vörös színe sokkal élénkebb lehet, mint a pálma gyümölcse, és ez nem maradhat rejtve a hárpia éles, ragadozó pillantása elől.
Valami mozog a fák között. Ágak hullnak le, pálmagyümölcsök koppannak a földön. Ismét felhangzik az a jellegzetes vihogás, amivel a majmok egymással közlik tartózkodási helyüket és kedélyállapotukat. Amikor a közelben egy másik csapat uakari bukkan fel a vihogás fokozódik.
Knogge régi ismerősöket pillant meg. Az egyik majom például „beszakadt füllel”, egy másik pedig „csüngő szemmel” tűnik fel. A kutató számára az ilyen részletek megjegyzése nagyon fontos a majmok szociális életének feltérképezéséhez. Mivel a majmok húsz, harminc, olykor negyven méterrel a föld felett a fák tetején tartózkodnak, ez egyáltalán nem egyszerű feladat. A kutató ezért tízpercenként mindig egy másik állatra összpontosítja figyelmét, és feljegyzést készít arról, melyik állat kerül legközelebb sorra. Többek között olyan kérdésekre keres választ, hogy a hím állat inkább a saját neme körében tölt el több időt, s ugyanígy ez a kérdés a nőstények esetében is. Vagy a két nem vegyes csapatokat alkotnak? Az uakarik állandó hordákban vándorolnak, vagy a csapatok tagjai állandóan cserélődnek egymással? A „legközelebbi szomszéd” elemzése alapján Knogge betekintést nyer a faj csoportstruktúrájába.


A mai napon a megfigyelések középpontjában egy domináns, vastag homlokdudorú uakari hím áll. Kizárólag fiatal uakari hímekből álló csapat érkezik. A primatológiai szakzsargonban „agglegényeknek” hívják őket. Az izgatott, idősebb uakarik a fiatal hímek csoportja és a nőstényekből, kölykökből álló háremük közé állnak

2 megjegyzés:

  1. A hárpiás elmélettel kapcsolatban több kérdés is felmerül!
    - Milyen színeket lát a hárpia?
    - Mennyire képes az alakfelismerésre?
    - Nem volt-e más kiemelt ragadozója az uakariknak, aki már esetleg nincs jelen, és aki miatt jobb a vörös szín?
    - Miben más a többi uakari faj élőhelye, ragadozó köre, ami miatt más a bundaszín?

    VálaszTörlés
  2. Csak, hogy érzékeltessem miféle káosz is kialakulhat a fajokra hasogatás terén, amit ebben az esetben már csak egy uakari specialista lát át, ill. tud megkülönböztetni, íme az uakari fajok:

    (1)Skarlátarcú majom (Cacajao calvus), akinek négy alfaja van:
    - Fehér uakari (Cacajao calvus calvus)
    - Ucayali uakari (Cacajao calvus ucayalii)
    - Vörös uakari (Cacajao calvus rubicundus)
    - Novae uakarija (Cacajao calvus novaesi)

    (2)Feketefejű/Fekete uakari (Cacajao melanocephalus)
    - Aranyhátú fekete uakari (Cacajao melanocephalus ouakary)
    - Roosevelt uakari (Cacajao melanocephalus roosevelti)(?)
    - Humboldt fekete uakari (Cacajao melanocephalus melanocephalus), ma már Neblina/Feketefejű uakari (Cacajao hosomi), vagyis külön faj

    (3)Neblina/Feketefejű uakari (Cacajao hosomi)

    (4)Aracá/Ayres fekete uakari (Cacajao ayresi)

    Nagyjából ez a kép, amennyire ki tudtam silabizálni! Néhol nagyon furcsa csavarok vannak!.....

    VálaszTörlés